A Gestalt-terápiában a kliens és a terapeuta, együtt fedezi fel a kliens világát, azt ahogy az meg tud jelenni a terápiás közegben. A terapeuta nem ítélkezik, de nem is semleges, tudatában van saját érzékelésének és gondolatainak, egyben képes megélni azt amit a kliens mond, jelez és visszajelzi, alapvetően az érzékelés szintjén. Nem elsődleges fontosságú, hogy ami megjelenik az hihető-e, hanem sokkal inkább az, hogy tudatosítsák annak megélését a kliens életének egészére vonatkozóan. Mégha elsőre valami hihetetlennek is tűnhet ez pusztán azt jelenti, hogy ebben a terápiás közegben ez a mód az ahogy kapcsolatot tud teremteni valamilyen élménnyel és ez valószínűleg egyben jellemzi azt, ahogyan saját életében megküzd egy hasonló helyzettel. Amikor egy kliens sűrűn rázza a fejét és mégis azt mondja igen, abban nem az a lényeg, hogy melyik az igaz, hanem hogy gyakran ott a szégyen vagy a bűntudat vagy pusztán megjelenik a polaritás aközött amit megél és aközött amit gondol, hogy elvárnak tőle.

A fenti absztrakt a 11. Pszichoterápia konferencián elhangzott kerekasztalbeszélgetéshez készült.