Az előző írásom óta eltelt 4 hónap, és mostanra már túl vagyunk a 6. hétvégén. Az 6. közös alkalom az úgynevezett „Vezető nélküli csoport”, ami számomra rendkívül izgalmas tapasztalás volt. A vezető nélküli csoport annyit jelent, hogy a Norsk Gestaltinstitutt AS trénerei közül senki sincs jelen, hanem a csoport önállóan dolgozik két napon át. Természetesen ez esetben is él a csoporttitok, úgyhogy nem tudok részletekbe menően írni arról, hogy mi zajlott ezen a hétvégén, de annyi bizonyos, hogy mind mélységében, mind intenzitásában magasan felülmúlta az elvárásaimat.

Az a fajta érettség és tisztelet, ahogy a csoport tagjai egymás felé tudtak fordulni, nagyon fontossá és meghatározóvá vált számomra. Nagyon tetszett, ahogy felbukkantak az eddig tanultak, nem feltétlenül magasröptű elméleti érvelések vagy viták formájában, hanem egy-egy mondat vagy tett erejéig ott voltak abban, ahogy működünk. Volt szó elméleti kérdésekről is, nekem mégis minden eddig tanult dolog a dinamikában, a hétvége általunk keltett és aztán megdolgozott hullámaiban jelent meg leginkább.

A másik számomra érdekes dolog az anyanyelvünk használata volt. A magyar nyelv gazdagsága és árnyalatai, a reakcióink sebessége, a szavak átgondolása vagy éppen nem átgondolása, sok különbséget hozott nekem az eddigi „angol nyelvű” működésünkhöz képest. Sok mindenkire máshogy láttam most rá, és a humor is egészen másként volt jelen, kifejezetten élveztem.

Bár a hétvégét megelőzően ezt nem érzékeltem, de úgy gondolom, hogy személy szerint nagy szükségem volt erre a közös időre a csoporttal, arra, ami most számomra ebből kiemelkedik: a figyelemre, türelemre, egymás felé fordulásra, a különböző visszajelzések, dilemmák, gondolatok megjelenésére és esetenként közös feldolgozására.