Mondok Árpád : REND: A BONTÁS RONTÁS? – A Pszichoterápia folyóirat 14. konferenciájának beszámolója

A 2018as konferencia témája, a Megújulás terápiában, tanácsadásban címmel zajlott majd száz résztvevővel.

A konferencia már jól megszokott jellemzője a személyesség, szakmaiság, egymás modalitásának megismerési vágya és az etikus reflexiós keret, most is lehetőséget adott az elmélyülésre.

Számomra idén vált igazán átélhetővé mennyire nehéz az intézményi keretben való létezés, ahol sokkal inkább az azzal főzünk amink van érvényesül, mivel még az egyszerű rendszeres esetmegbeszélés vagy épp a pszichológus, terapeuta határainak, a gyógyító teamben elfoglalt helyének pontos meghatározása is napi küzdelmet jelent. Sokat segített itt is, az elmúlt évek tapasztalása mellett, a Gestalt egyik alapelvéhez, az itélkezés mentes jelenléthez való újra és újra visszatérés, hogy be tudjak vonódni, például az OORI rehabilitációs csapatának  élménybeszámolójába, ahol ténylegesen az veszteség, akár a halál napi jelenléte mellett, adnak támogatást, az életbe való visszatéréshez. Kikerülhetetlenül jelen van itt az, amit a Gestalt holisztikus szemléletként azonosít: test lélek helyzet egysége és az azzal való kapcsolat adja a terápiás keretet, a határokkal való szembesülés adja a változás lehetőségét (lásd Beisser a változás paradoxona) egy sérült számára, nincs veszteség feldolgozás, amíg remény van, nem mehet végbe a gyász folyamata, amíg nincs szembesülés – ezen keresztül a múlt elengedése. Mennyire szépen beszél erről Elisabeth KublerRoss vagy akár Polcz Alain.

Egy másik esetbemutatás, egy pszichotikusnak diagnosztizált betegről, számomra és nagyjából egyöntetűen a közönség számára is pont azt mutatta meg, mennyire fontos ez a szemlélet a terapeuta számára is. A klinikumban nem az a fontos, hogy jó e vagy rossz valamiféle optimális kerethez viszonyítva az adott klienssel való munka, hanem hogy hogyan lehet megtalálni a biztonságot és azon keresztül a klienssel való kapcsolat kiaalakítását. Mert a kapcsolat gyógyít. Még akkor is, ha ebben az esetben, ez egy gyógyszeres kezelésből és pszicho edukációból álló úton teremtődött meg. Mennyivel nyitottabb ennél a Gestalt, amely azt mondja, hogy mint terapeuta nekem kell megtalálni, hogyan vagyok biztonságban és hogyan tudhatom a klienst is, megismerve, megértve azt ahogy ő van. Vele és önmagam maradva. Persze ez nagyon nehéz akkor amikor a kliens olyan dolgokat él meg, ami számomra megfoghatatlan vagy épp félelmetes. Amikor saját élete lehetetlenül el, vagy épp kerül veszélybe, annyira zárttá és elhalmozóvá válnak saját képei, érzései. Csak ő lát képeket, hall hangokat. Ilyenkor egyszerre válik feladattá megtalálni, mi és hogyan tudja napi szinten támogatni a klienst, saját világának elviselésében és több éves útra kelni együtt, egy szabadabb, a tapasztalás ciklusának, az érzékelés eszköztárának teljesebb megélésének és a biztonság belső stabilitásának megteremtésével járó útra.

A ritmus megbomlásával foglalkozott, egy módszertani szokszemközt, ahol terápiás folyamat megáll egy ponton, lehetőséget adva hogy a jelen levől elmondhassák, saját modalitásuk szempontjából, hogyan látják a helyzetet. Itt a szembesülés akkor következik be, amikor az esetbemutató folytatja. Jól értettem, sejtettem-e meg a dinamikát, vagy az értelem és a módszer felsőbbrendűségébe vetett hitem szembesít a valós folyamatokkal. Egy 25 alkalomra szerződött rövid terápia, amely alapvetően álmokkal dolgozik (Dream) folyamatában egyszerre csak azzal szembesül a terapeuta, hogy olyan változás áll be a kliens életében, amely kikerülhetetlenül és hosszú időre változtatja meg életét. Mi a fontosabb: a keret, vagy a kliens élete. A terápiás munka, vagy amit hiszek hogy segít. Hogyan tud segíteni a szupervízió, szembesülni mi is történik a terapeutával, hogy olyan helyzettel találkozik, amely saját életében feldolgozást igényel. A félelem vezérel, vagy a bizalom a terápiás útban a tapasztalás folyamatában. Benne tudok-e maradni, a hermeneutikus folyamatban, ahogy Donna Orange fogalmaz Gadamer nyomán. Az eset folytatása megmutatta, hogy mennyire az út visz tovább, ha sikerül mindezzel egyszerre jelen lenni, ahogy azt a Gestalt horizontalista szemlélete is támogatja. A szupervízió, a terapeuta egyéni terápiája segít, hogy teljesebben tudjon jelen lenni, ne beszorulva, egyetlen lehetőség fogjaként, hanem együtt és önmaga szabad teljességében, a Buberi értelemben.

A Gestalt terápia, idén a “Szükségből erényt” kerekasztal beszélgetésben volt jelen. Az absztraktból idézve: “…..A módosítások erősíthetik vagy gyengíthetik az eredeti standard módszer hatékonyságát, míg a szabályok szigorú betartása sok esetben gátolja vagy lehetetlenné teszi a terápia, illetve a csoport létrejöttét, folytatását. Mikor válik erénnyé és mikor hátránnyá a módszerkombináció, illetve a módszer módosítása? A kliens (illetve Bálint-csoport esetén a csoporttagok) motivációja, kulturális és családi háttere, képzettsége, diagnózisa, anyagi lehetőségei, lakóhelye (vidék, főváros, ingázó), munkahelyi elfoglaltsága, egyéb létlehetőségei milyen mértékben korlátozzák a terapeuta szabadságát, és milyen újítások, megoldások felé terelik kreativitását? A kliens-változók milyen arányú szupportivitást, illetve szigorú fókuszon-tartást igényelnek? Ez hogyan befolyásolja a terapeuta irányító aktivitását, vagy mennyire engedheti szabadon a kliens spontaneitását? Van-e a pszichoterápiának, tanácsadásnak intézményi háttere, vagy magánpraxison alapul, ez hogyan módosítja a terapeuta iránti elvárásokat? Milyen szupervíziós hátteret lehet megteremteni a különböző helyszíneken? Az író, Németh László szavaival összegezve: „A helyzet, amiben vagyunk, sohasem véletlen: az élet szorította körénk.”

A jó forma, szemlélet keresése, a tudatos jelenlét meghatározó, akár élet és halál kérdése lehet. Ez volt a nyitó előadás és a záró játék mondanivalója. A nyitó előadásban, Halácsy Péter a Prezi egyik alapítója beszélt, az útról, a tapasztalásról, amely lehetővé tette, hogy önmaga legyen, megtalálja társait és megalapítsa cégét. „Nagy baj nem lehet, legfeljebb „visszamegyünk a balettbe ugrálni””, mint vezérmotívum, szinte felelőtlennek tűnhet, zsidó nagymamája példájából nézve, aki tényleges meghalt volna, ha folytatja útját a többiekkel a Duna felé. Néha a járt út elhagyása az élet fele vezető egyetlen út. Közben megtalálni, megtanulni önmagunkat, a kapcsolatunkat a külvilággal, változást hoz létre bennünk. Ez viszont komoly megpróbáltatásokkal járhat együtt. Az utazás változást hoz létre az utazóban, mondja erről Jung. Ezt a kérdést feszegette, a záró játék is – rend és káosz, fegyelem és rendetlenés – a két nap feszültségét oldva, képek gondolatok formájában. A bontás nem rontás, amíg a jó formát keresem, amelyben kapcsolatban lehetek önmagammal és az élettel.

A konferencia programja: itt

Az egyesületi közvetítők rendszeresen találkoznak, hogy dolgozzanak a tematikán, erről levélben értesítelek. A 2019es konferenciáról ősztől rendszeresen értesülhetsz, Te is részt vehetsz, mint látogató vagy ha végzett terapeuta vagy – mint előadó.
Ha érdekel a lehetőség, írh, hívj : Mondok Árpád.

Közelgő programok

Mielőtt mennél...

Ha szeretnél időben értesülni Gestaltos hírekről, eseményekről, itt feliratkozhatsz: