2017-ben végeznek az NGI képzésében Magyarországon az első tanárok, szupervizorok, hogy a jelenkori Gestalt-terápia szempontrendszere segítse mind a Gestal-terapeutákat, mind a képződőket.
A Pszichoterápia folyóirat fennállásának 25. évfordulójára 2016. december 3.ára szervezett ankétra egyesületünk is meghívást kapott. Az ankét programjában két kerekasztal szerepelt, amelyben a részvevők megosztották tapasztalataikat, egymásra is reflektálva, majd a közönség is lehetőséget kapott, hogy visszajelzéseivel árnyalja, egészítse ki vagy akár konfrontálódhasson az elhangzottakkal.
Az első kerekasztalban amelyet Bokor László moderált, mi is helyet kaptunk, Hódi Ágnes (Magyar Pszichoanalitikus Egyesület; gyermekpszichoterápia) és Néveri Emese (Magyar Hipnózis Egyesület) mellett. Címe A szupervízió helye az értékelés, vizsgáztatás, képzés-továbbképzés gyakorlatában. Az indító kérdések: Szoktunk-e, van-e értelme véleményt kérni a szupervizortól? Ha igen, akkor az mire térjen ki? Hogyan számít be a vizsgáztatásba? Ki lehet szupervizor? Mennyire szabad a szupervizor-választás? A változtatás?
Számomra látványos volt, hogy mennyire hasonló problémák, kihívások elé állít mindenkit egy olyan helyzet, amelyben szinte mindig egyszerre kell eleget tenni számos, időnként egymásnak ellentmondó kivánalomnak, ahol szinte lehetetlen pusztán egy rendszerre támaszkodni és minden helyzet szinte egyedi. Hogyan lehet a személyesség, bizalom, szakmai fejlődés és a kliens terápiás folyamatának érdekeit szem előtt tartva megtalálni a szupervízió helyét. Mégis az alapelvek, a célok és a szakmai közösség együttesen tud olyan megoldást találni, ami elősegíti a szakmai fejlődést és a kliens terápiájának támogatását is. Nem merev szabályok és előírások, de támogató rendszerek létrehozásával. A szakmai (tanári, szupervizori) közösség és a mennyiségi szempontok támogatásával. Egyértelmű a tanári, (kiképző) terápia és szupervíziós funkció szétválasztásának igénye. Persze van ahol a hangsúly a szupervíziót kérő támogatásán és van ahol a kliens terápiás folyamatának támogatásán van. Látványos volt a különbség, amelyben a Gestalt képzési folyamatban a szupervízió sokkal inkább támogató, mint értékelő/vizsgáztató funkciókkal bír, szemben más iskolák gyakorlatával, ahol akár a vizsga részévé is válhat. Az is szépen kirajzolódott (talán mert még fiatal a Gestalt mint szemléletrendszer és a tekintélyelvűség nem váltotta fel a közösség és a tudás iránti igényt ?), hogy a Gestalt képzés a leginkább egyértelmű keretekkel működik. Ahol viszont ez kevésbé van jelen, ott a személyesség van amikor nagyobb teret ad vitáknak, vagy épp kevésbé transzparens helyzetekhez vezethet.
A második kerekasztal amelynek címe: Szupervízió és szupervizor az egyesületben. Résztvevői: Kökény Vera (Magyar Pszichodráma Egyesület), Tessely Karolina (Integratív Pszichoterápiás Egyesület) és Koltai Mária (Magyar Családterápiás Egyesület), amelynek moderátora: Szőnyi Gábor. Indító kérdései : Van-e közös szempontrendszer az egyesületen belül a szupervideáláshoz? Ha igen, mi az? Mennyire követhető? Hogyan lesz valaki szupervizor? Kell(ene)-e képezni? Hol beszélje meg a szupervizor az eseteit?
Meglepő volt, mennyire a szokások, a lehetőségek és gyakran tekintély ereje adja gyakorlatot vagy épp a nemzetközi képzőhelyhez fűződő viszony. Az idő és a mennyiség súlyát, itt is a közösség megítélése egyensúlyozza, mégha különböző mértékben is.
Az ankéton kialakult beszélgetés rövidített, szerkesztett változata a Pszichoterápia 26/1 (2017) számában olvasható.
