Pszichoterápia folyóirat 25/3 2016 – A szerkesztők előszava

Észre sem vettük, olyan csendben jutottunk el a PSZICHOTERÁPIA szakfolyóirat 25. évfolyamához. Nem volt se ünneplés, se (fel)köszöntés, se visszaemlékezés. Ez így van jól és rendben. Közös munkánk örömei, kalandjai teszik szerkesztőségi üléseinket a hétköznapok ünnepeivé, a lap megjelenése pedig büszkévé. Ezzel a jó érzéssel bocsátja útjára szerkesztőségünk az évfolyam harmadik számát, és küldi el az olvasóknak, a szakmának.

Van, ami évek óta változatlan. Például a szlogenünk: „A szakmát tiszteljük, nem a tekintélyt”. De nemcsak tiszteljük, hanem szeretjük is a szakmánkat. A pszichoterápiás szakma gyönyörű a sokféleségével, hazai összetettségével, a sokféle módszerrel, amely mind más és más ideállal dolgozik, képez és fejleszti szemléletét. De e sokféleség mellett egyre több a felismert azonosság, a közös alap. A módszerek éppen különbözőségükben alkotnak egységességet: a lélek megismerését és folyamatainak a boldogság közelítésének, a gyötrelmek mérséklésének szolgálatába állítását igyekeznek szolgálni.

A szakfolyóirat törekszik áttekintést nyújtani a terápiák és tanácsadás módszereinek világáról, de ennek kényes nehézsége ezek sokfélesége. Erőfeszítést teszünk a kiegyensúlyozottság érdekében, aminek rendszerint elégedetlenség a vége a szerkesztőségi csapaton belül, mert céljainkat csak közelíteni tudjuk, így eredményeink rendszerint részlegesek e téren. Nemcsak méretben, aktivitásban, fajsúlyában, hanem vitatkozási és hozzászólási kedvben is rendkívül eltérőek a szakmai műhelyek. Újabban örömteli gonddal szembesülünk: egyre szűkebbnek bizonyul a lap terjedelme a beérkezett írások megjelentetésére. Mind a tanulmányok, amelyek kettős és anonim lektorálást követően jelennek meg, mind a Műhely és Szakmai közélet rész területén jelentősen megnövekedett az elmúlt évben a beérkezett írások mennyisége. Egyre nagyobb nehézséget jelent a megjelenések megfelelő ütemezése.

Ezt a sokféleséget, sokszínűséget tükrözi a mostani szám is. A Tanulmányok részben a „Testet öltött létmód” a trauma túlélésére (Salz Gabriella és Szili Katalin) és az „Önszupervízió” elmélete és kutatása (Törög Gábor, Marlok Zsuzsa, Martos Tamás) a pszichoterápiás módszereken alapuló beavatkozások új, napjainkban időszerű kérdéseit veti fel. Kiss Márta a „Pszichiátriai felhasználók…” saját betegségükkel és felépülésükkel kapcsolatos viszonyukat vizsgálja, megjelenítve ezzel a szubjektív élményeket, és azok eltérését a pszichiátriai diagnosztikus megfigyelésektől.

Érdekes és elgondolkodásra késztet a Műhely rész. Az Így dolgozunk… rovatban Árkovits Amaryl DREAM módszer szerint folytatott „Kinga esete” ismertetéséhez jungi analízis (Szautner Erika), DREAM (Krékits József) és Gestalt-terápia (Mondok Árpád) megközelítéssel történtek a hozzászólások. Nemcsak érdekes, de izgalmas is követni, hogy a felkért szakemberek mely szempontok szerint látják az eset vezetését azonosnak, és miben különböznek szemléletükben. A hozzászólás megadott szempontok szerint történt. Például a leírtakból kell kiindulni; nem kritikus esetelemzést várunk, hanem annak kifejtését, hogyan látja a hozzászóló a terápiás (mikro)folyamatot, és megfontolásai alapján milyen beavatkozást alakítana ki egy-egy ponton. Az esethozó mellett a hozzászólók is elismerést érdemelnek. Feladatuk nehézségét jelzi, hogy a felkérést ketten is visszautasították.

A Műhely részben folytatódik a Műhelybeszélgetés rovat, amelyben a Magyar Daseinanalitikai Egyesület vezetőségével beszélget Pál Krisztina, Szőnyi Gábor és Takácsy Márta. A fordulatos beszélgetés bemutatja az egyesület sajátos hazai helyzetét és a filozófiai alapból induló terápiás irányzatot, annak magyarországi rendhagyó és jelentős fejlődését. Görbe tükör rovatunkban a legutóbbi konferenciánk Viadal programján az egyik csapatot alkotó viadorok: Milák Piroska és Soós István írásban is közreadja érvrendszerét, amely „A psychocheson paradigma” elveire épül.

A Műhely részben kapott helyet rövid értékelésünk, mely a PSZICHOTERÁPIA konferencián közreadott kérdőívet dolgozza fel, keresve a választ arra, hogy kik vesznek részt, mit várnak tőle és milyennek találják a Pszichoterápia folyóirat 12. konferenciáját. Az adatokat Pál Krisztina és Szőnyi Gábor elemzi, értelmezi.

Nagy érdeklődést váltott ki most indított új pályázatunk, amelyben a nyertesek mély benyomást keltő kulturális, művészeti  élményeiket oszthatják meg tágabb szakmánkkal. Számos érdekes, rendkívül jó pályamű érkezett be, ezért nehézséget okozott a választás.  Jelen számunkban két nyertes alkotás jelenik meg: Mogyorósy-Révész Zsuzsanna egy izgalmas kiállítás élményét írta meg, Nagy Mária Magdaléna egy kiállításhoz kapcsolódó verse olvasható.

A Szakmai közélet rész Viták, hozzászólások rovatában folytatódik a hittel kapcsolatos vita, valamint a test szerepe a terápiában téma.

Az Etikai kérdések rovatban ismét izgalmas eset elemezése követhetjük.

Szakmai életünk szomorú híre, hogy elhunyt C. Molnár Emma. Ormay István írt megemlékezést.

Konferencia beszámolók nyújtanak képet a pszichoterápiás szcéna szakmai és tudományos aktivitásáról, és könyvismertetés ajánl figyelmünkbe külföldi és hazai könyveket.

A számot a szakkönyv- és folyóiratlista zárják, segítve a publikációk között tájékozódást.

Berger Noémi, Bokor László, Kiss Tibor Cece

 

Közelgő programok

27 szeptember 2024
szeptember 27 - november 23
1124 Bürök utca 10, Bürök utca 10
Budapest, 1124
189.000Ft.

Mielőtt mennél...

Ha szeretnél időben értesülni Gestaltos hírekről, eseményekről, itt feliratkozhatsz: