Megtanulhatjuk, miként hozzuk összhangba gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket, ha a Gestalt-irányzatot hívjuk segítségül. Így tudatosíthatjuk erősségeinket, élesebben láthatjuk akadályainkat, és búcsút inthetünk álarcainknak.

A Gestalt-pszichológia – a régi lélektani felfogásokkal ellentétben – nem választja szét az emberi viselkedés lelki és testi oldalát, úgy veszi, hogy a gondolatok és a cselekvések ugyanabból az „anyagból” fakadnak. A terápia során nem arra helyeződik a hangsúly, amit a kliens/csoporttag mond, hanem arra, mit tesz az adott helyzetben. A terapeuta és a csoporttagok visszajelzései segíthetnek fantáziáink és viselkedésünk megértésében. De az analitikus pszichoterápiával ellentétben ide nem a múltban való elmélyüléssel, hanem a jelen megtapasztalásával jutunk el. Ahogy Arnold Beisser, a Gestalt-terápia egyik alapítója fogalmazott: „A »változás« akkor következik be, amikor valaki azzá válik, ami, és nem amikor az próbál lenni, ami igazán nem ő.”

Valóságok találkozása

Fritz Perls, a módszer kidolgozója szerint a gondolkodás nem más, mint elnémított beszéd. Általában azért alkotunk mondatokat, hogy hassunk másokra, és csak ritkán beszélünk azért, hogy kiadjuk önmagunkat. Gyakran maszkot viselünk, például egy mosoly mögé rejtjük a valódi érzéseinket. Mindezt tudatosítanunk kell ahhoz, hogy változtatni tudjunk. „Időbe telik, amíg ráeszmélünk, hogy amit a másikban látunk, az nem biztos, hogy benne van – világosít fel Mondok Árpád csoportvezető, a Magyar Gestalt Egyesület tagja. – Amíg ezeket a különbségtételeket nem tapasztaljuk meg, nehéz lesz egységre találnunk önmagunkban. A Gestalt-módszerrel megtanulhatjuk, hogyan hozzuk összhangba gondolatainkat, érzéseinket és tevékenységeinket, és miként terjesszük ki mindezt a hétköznapokra. Azt az utat érdemes járni, amiről bebizonyosodott, hogy egyensúlyt hoz számodra – folytatja szakértőnk. – Az eljárás lényege az együtt tapasztalás. Megeshet például, hogy egy találkozás – érhetetlen módon – félelemmel tölt el. A te döntésed, mit kezdesz ezzel. Érdemes átgondolnod, vajon már előtte benned volt-e ez az érzés, esetleg attól jelent meg, ami közöttetek történt, vagy az a másik személy emlékeztet valakire? A terápia során mindezeket a kérdéseket megfogalmazhatjuk, kimondhatjuk. Közben az is kiderülhet, hogy nem is bennünk lakozik a félelem, hanem a másikban. A csoporttagok ennek a jelenségnek a szemlélőiként közvetíthetik az érzéseiket. Nagyon beszédesek a mozgásos feladatok is. Árulkodó, ki hogyan lép kapcsolatba a többiekkel. Ami pedig már a felszínre tör, arra rá lehet nézni, rá lehet kérdezni: Látod-e, hogy ha nem lépsz, sosem kerülsz kapcsolatba? Látod-e, hogy sosem nézel a többiek szemébe?………

A teljes cikket itt olvashatod