Milyen elméleti kereteket ad a pszichoanalízis, a tranzakció-analízis és a Gestalt?

A pszicoanalízis a pszichoterapeuta számára ad egy stabil struktúrát, ami a kliens számára nem feltétlen tudatosodik, mégis nagyon jó önismereti tudást ad a terápia során. Elsősorban a múlt eseményeire fókuszál, kora gyermekkori élményeket felhozva a kliensben élő anya- és apaképpel dolgozik. A terapeuta elsősorban jól átgondolt, rendszerszemléletű gondolatokat oszt meg kliensével.
A tranzakció- analízis is ugyanezt nyújtja, annyi különbséggel, hogy a pszichoterapeuta megtanítja az elméleti hátteret a kliensnek, ezzel is egyenragú kapcsolatot építve kliens és terapeuta viszonylatában. Ez az elméleti háttér biztonságot jelenthet a kereteket igénylők számára.
A Gestalt nem ad ilyen jellegű keretet. A keret a kliens és a terapeuta között kialakuló kapcsolat maga. Az egymásra utaltságuk és ahogyan hatnak egymásra. A gestalt terapeuta a jelenre – itt és mostra – reagál, és a beszélgetés során történő megfigyeléseivel, megérzéseivel dolgozik. Szelektíven saját testi-lelki élményeit is megosztva adhat visszajelzést a kliensnek, ha ez támogatja az ő folyamatát. Mindig az kerül a figyelem fókuszába, ami éppen történik: öröm, fájdalom, düh, elakadás, csend…stb. Majd ennek megnézik együtt a háttér okát – ha ez fontos akkor és ott. De nem ragad bele a múlt elemzésébe, analizálásába, hanem a kliensre teszi a felelősséget: mit kezd mindezzel a tudással az itt és most-ban? Továbbá jelentős figyelem kerül az energiára: segíti a klienst megfigyelni saját energia-változásait, s kísérletezésre bíztatja a jelenben, hogy nézze meg, mit tud tenni önmagáért, a mélypontokból való kimozdulásért. Használja a humort, támogatja a kliens ellenállását, s ha szükséges, gyengéd, ha kell, provokatív. Felmutatva ezzel is az élet alapdinamikáját, miszerint minden mindig változásban van.