Erős Iona: Pszichoterápia folyóirat/21. évf. 3. szám (2013.04.02)

Mindjárt az első cikk mellbevág. A Pszichoterápia olvasásakor gyakran szoktam érezni a „hú, de sokat tud” megfogalmazású érzést, amiben irigységszerű és bosszúságszerű is van. Most viszont Sümeg Szilvia: Szemünk mélye című esettanulmánya azt a mondatot hozta, hogy „hú, de gyönyörű”, a tisztelet hangján. A szerző egy idősebb, alkoholfüggő festőnővel dolgozik Dániában. Tanultam tőle egy eljárást, amelyet nehezen verbalizáló, ám kreatív megoldásra nyitott kliensnél fogok talán kipróbálni. A módszer munkaneve: „ketten rajzolunk”. Annyi személyességgel és természetességgel ír a szerző a munkájáról, saját kételyeiről, hogy élvezet olvasni.

A második cikk, „Pedagógushivatás, személyiségfejlesztés … a pszichodráma módszerével” az juttatta eszembe, hogy nemcsak a pedagógusoknál, hanem a szervezeti tanácsadóknál is tapasztalható a kifáradás, a túlélési küzdelem és a lelkesítő hitet képviselő működés kettőssége. Ahogyan a pedagógusoknál, úgy ebben a szakmában is nehéznek tűnik külső segítség igénybevétele.  A korlátozott erőforrásokat inkább a „gyorsan egy jó technikát” tanfolyamokra fordítják. Mintha sok lenne a gyűjtés, és kevés a rendrakás.

Ebben a tanulmányban megjelenik az a nehézség, amelyet én is gyakran megélek a munkáimban, a tiszta, de nem merev határok teremtése, fenntartása. A pedagóguscsoportokban a szakmai személyiség fejlesztése volt a cél, de érthető módon „a játékok – különösen a protagonista játékok – mély, személyes megérintődést hoztak elő.

Egyetértünk abban, hogy az önmagunkkal foglalkozás a pszichés egészséget segíti.

Ferenczi Sándorról alig tudok valamit. Ő volt az, aki nem volt hajlandó Freuddal együtt visszamenni arra a közkeletű felfogásra, hogy aki gyerekkori erőszakról számol be, az fantáziál, és ezzel magukra hagyni a pácienseket a traumával. A róla szóló cikkből egy tőle származó idézetet írok ide: „… amíg egy páciens eljön egyáltalán a terápiába, addig nem veszett el a remény. … vajon a kudarc oka mindig a páciens ellenállása-e. Nem inkább saját kényelmünk az, mely megvetően ellenáll annak, hogy – még a technikában is –alkalmazkodjon az egyének sajátosságaihoz?” Ez a mondat szerintem a vezetésfejlesztésre  is igaz.

Az érintés-vita lezárult, több irányzat képviselője írta meg az irányzat viszonyulását az érintéshez. A nem-érintés jelent meg legkevésbé, a mintha-érintésnek (ez Tornyossy Mária szerint lehetetlen) is voltak képviselői, a legtöbb hozzászóló (köztük én is) az érintés mellett volt, de változatos célokkal. Vagyis nem lehetséges egységes állásfoglalás. Mondjuk, nekem nem is hiányzik.

Indult viszont egy új vita: „Pszichoterápia sajátos kommunikációs csatornák (VOIP) alkalmazásával”. Ez bár bonyolultan hangzik, arról szól, hogy az interneten keresztül dolgozunk. Egyelőre mindhárom hozzászóló támogatja a távmunkát, Ormay Tom praktikus tanácsai szerint először érdemes személyesen találkozni, és havonta átutaltatni a díjat. Ebben nekem is van tapasztalatom, coachként is, terapeutaként is, ügyfélként is. Az utóbbi a legérdekesebb, mert a szupervízorommal a harmadik ülést már nem tudtuk megtartani, mert valahol nem működött rendesen a skype. Mivel ugyanakkor többekkel kipróbáltam és működött, az volt a feltételezésem – és elég dühös is voltam -, hogy a szupervízorom nem akar velem dolgozni.

Etikai állásfoglalás a homoszexualitással kapcsolatosan, ebből egy mondat: „Nincsen semmilyen tudományos, racionális vagy etikai ok arra, hogy azok az emberek, akik a humán szexualitás széles skáláján másként azonosítják magukat, eltérő kezelésben részesüljenek, mint azok, akik magukat kizárólag heteroszexuálisnak tartják.” British Association for Counselling and Psychotherapy

Ebben a számban számomra a legizgalmasabb az a rész, amelyben öt szakember ismertet egyetlen könyvet: J. J. Nicolosi: Szégyen és kötődésvesztés. A helyreállító terápia gyakorlata. A könyv a férfi tüneti komoszexualitás „helyreállításáról” szól.

Széljegyzet könyvismertetés alapján: az Amerikai Pszichiátriai Társaság éppen negyven éve törölte a homoszexualitást a diagnosztikus kategóriák közül, azaz azóta nem kóros állapotnak, hanem a nemi orientáció természetes variációjának illik tekinteni. Kérdés lehet, hogy miért tartom fontosnak ezt ideírni, és a körülbelüli válaszom az, hogy a szexuális irányultság nem elfogadása karakteres változata a nem-autentikus lét támogatásának

Közelgő programok

13 június 2024
09:00 - 17:00
Gestalt Center, Törökőr u. 55
Budapest, 1145 Magyarország
75.000HUF
21 június 2024
All day
Anahata, VII.kerület, Hernád utca 40. Magyarország
82.000Ft.

Mielőtt mennél...

Ha szeretnél időben értesülni Gestaltos hírekről, eseményekről, itt feliratkozhatsz: