A tanfolyamot úgy kezdtem el, hogy nagyon kevés ismeretem volt arról, mit is jelent a Gestalt, mire alapoz, mivel dolgozik. A bemutatkozásnál kiderült számomra, hogy a többiek már rendelkeznek némi előzetes információval, olvastak „gestaltos” könyveket, de egyáltalán nem éreztem hátrányát annak, hogy én most ismerkedtem meg mindazzal, amit a Gestalt jelent. Sőt, talán amiatt, hogy nem voltak elvárásaim, elképzeléseim, még nyitottabb és befogadóbb tudtam lenni.
A képzés elméletből, és annál több gyakorlati elemből, sajátélményből épület fel. Amikor pszichológiáról van szó, nehéz meghúzni a határt a módszertani képzés és a terápiás csoport között. Többször hangsúlyozták, hogy ez a csoport nem terápiás csoport, bár előfordult, hogy olyan témát érintettünk, ami mélyen megmozgatott embereket és lehetőség is volt arra, hogy valamelyik trénerrel négyszemközti beszélgetést folytassunk, de az alapvető cél az volt, hogy a Gestalt-terápia módszertanát ismerjük meg a saját tapasztalatainkon keresztül.
Az egyes modulok részben egymásra épültek, de jellemzően önálló egységként is működtek. Az alábbi témakörökkel ismerkedtünk meg az 5 modul alatt:
– Az első alkalommal az alapképzés csoport résztvevőinek megismerése, az egymással való ismerkedés volt a fő cél, és emellett elméleti síkon áttekintettük magának a Gestaltnak a fogalmát, a Gestalt-terápia alapvetéseit.
– Második alkalommal a számomra egyik legérdekesebb témát vettük, a Gestalt-ciklust. A Gestalt-felfogás szerint az ember élete, szükségletei, tapasztalatai egy jól meghatározható ciklus mentén haladnak. Egészséges és teljes ciklus esetén nincs elakadás, az aktuális szükséglet, tapasztalat előtérbe kerül, majd a ciklus lezárul és háttérbe vonul. Probléma akkor keletkezik, ha a ciklusban elakadás van, mely gátolja a továbblépést és a ciklus lezárását, a „forma” előtérben marad. Vannak ellenállások, énvédő és elhárító mechanizmusok, melyekkel akadályozzuk a szükségleteink kielégítését, a tapasztalásunkat, illetve a másokkal való kapcsolatba kerülést. Ennek a ciklusnak és az ellenállásoknak a tudatosítása sokban segít abban, hogy felismerjük azokat a helyzeteket, problémákat az életünkben, melyek időről időre előjönnek, és megoldatlanul szinte folyamatosan jelen vannak. Ez a téma még többször előkerült a képzés során, mert nagyon sok kérdést vetett fel, egy olyan téma, mellyel akár napokat is lehetne foglalkozni.
– Ezt követte a testtudat modul, mely segített tudatosabbá tenni a kapcsolódást, legyen az akár saját magunk, akár a környezetünk, amellyel kapcsolódunk. Számos gyakorlatot végeztünk annak megtapasztalására, hogy mi zajlik bennünk, hogyan hat ránk a környezetünk, a külvilág.
– A polaritások témaköre az ellentmondásokkal, a bennünk lévő ambivalens érzésekkel foglalkozott. A fejlődés, lelki gazdagodás útja, ha felismerjük, milyen ellentmondásosak, szélsőségesek tudunk lenni, és elfogadjuk ezt önmagunkban. A téma legérdekesebb része számomra a Top Dog – Under Dog polaritás volt, mely a hatalom és alárendeltség két pólusát testesíti meg.
– A legutolsó alkalommal pedig megismerkedhettünk a szituáció Gestaltjával, mely arra tanít, hogy mennyire mások tudunk lenni egy-egy különböző helyzetben, az Én-t mennyire befolyásolja az, hogy milyen a Te. Közösen hozunk létre helyzeteket, együtt vagyunk benne az általunk létrehozott szituációban.
Minden alkalommal más trénerek tartották nekünk a képzést, mely lehetőséget adott arra, hogy különböző megközelítéseket, szemléletmódot sajátítsunk el, és azt is megtapasztalhattuk, hogy a csoport is mennyire más tud lenni különböző trénerek hatására, mennyire különböző dolgokat tud kihozni a csoportból egy tréner.
A csoportunk nagyon különböző emberekből állt. Voltak benne az egészen határozott véleménnyel rendelkező, irányító típusú emberektől egészen a nagyon csendes, inkább csak szemlélődő, kívülálló típusokig. Számomra nehezen volt kezelhető egy-egy olyan ember, aki a képzés elejétől fogva mindennek ellenállt, és ennek rendszeresen hangot is adott. A trénerek által felkínált feladatokat elutasította, és erős kritikát fogalmazott meg a csoporttal, trénerekkel, programmal kapcsolatban. Később, ahogy egyre több alkalommal gyűlt össze a csoport és töltötte együtt a szombati napot, úgy alakult egyre inkább közösséggé, ahová jó volt alkalomról alkalomra menni. Úgy éreztem, hogy az elfogadás is egyre erősebb lett a csoporttagok között, már nem volt furcsa az, hogy az egyik embernek egy dologgal kapcsolatban teljesen más véleménye van, és ennek hangot is ad, míg egy másik részvevő ennek a teljesen ellentétjét éli meg. Számomra nagyon sokat adott az, hogy őszintén kimondtunk gondolatokat, érzéseket, véleményeket még akkor is, ha ezek nem voltak pozitívak, vagy szöges ellentétben álltak mások elképzeléseivel, véleményével. Nekem nagyon sokat adott ez a sokszínűség, az, hogy milyen mások tudunk lenni egy adott szituációban, milyen más tapasztalatot tudunk hozzákapcsolni, beletenni, vagy éppen kivenni belőle. Sokat tanultam azoktól az emberektől, akik az elején nem voltak igazán szimpatikusak, ők késztette a legerősebben arra, hogy elgondolkodjak a saját álláspontomon, és egyfajta tükröt tartottak felém abban, hogy mi az, amit nem tudok saját magamban, saját magamtól elfogadni.
Megtanultam még azt is, hogy legyek tekintettel saját magamra minden helyzetben, mert teljesen más, teljesen más minőségű tud lenni a kapcsolatom emberekkel akkor, ha őszinte vagyok saját magammal és velük szemben is. Sok gondolatot, érzést ki lehet mondani, csak meg kell hozzá találni a megfelelő stílust, időt, hogy a másik ember elfogadja azt, és sokkal őszintébb és tartalmasabb lehet két vagy több ember kapcsolata ettől.
Véleményem szerint a Gestalt nagyon jó eszközt és alapot szolgáltat ahhoz, hogy megtanuljunk új szemszögből tekinteni az életünkre és a körülöttünk lévő világra, nyitottságra, elfogadásra tanít, illetve más módon kapcsolódni.
Juhász Judit, Budapest, 2013. február 4.